Nehéz visszatérni

Visszatértem kis falumba,itt voltam gyerek;
Gondolni a régmúltból csak a szépre merek.
Sok baráttal rúgtuk itt a labdát;
Itt láttam a legelőkön sok tarka marhát.
Folyó mentén sétálgattam,amikor csak lehetett;
Ekkor engedtem el baráti kezetek.
Itt ért utol Ámor nyila,megsebezte szívemet;
Megfogta egy barna kislány először a kezemet.
Feltörnek a régmúlt idők emlékei bennem;
De tudom azt,hogy én már más ember lettem.
Mégis néha visszajárok,fájó szívvel körbe járok.
Átgondolom,mért mentem el akkoriban innen;
Az összes gondomat magammal kellett vinnem.
Tanulságul annyit mondok,becsüld meg azt a helyet;
Ahol nyugovóra hajthatod minden este a fejed.