Rómeó és Kira

[Verse]
Rómeó szívében tűz, Kira egy csillag,
sötét éjben világít, szava simogat.
Ketten egy szigeten, vágyuk a tenger,
csillagképek rajzolnak szerelmes rendet.

De az idő karja ketyeg, sose áll,
pillanatból szőtt álom, lassan elhalvány.
A csend szava beszél, eltemetett vágy,
tört szívű Rómeó, Kira is más irányt lát.

[Chorus]
Rómeó és Kira, égtek, mint láng,
de a szél, ami fújt, szétszórta az álmát.
Együtt indultak, most két út jár,
Rómeó és Kira, szerelmük már csak árny.

[Verse 2]
Kira mosolya édes, mint a méz,
de a szívében kérdés, amit Rómeó nem néz.
Rómeó szavai penge, éles és hűvös,
minden mondatuk egyre csak tükröz.

Lélekharc, ahol senki sem nyer,
egymásra néznek, de a tekintet nem felel.
Álmok porladnak, mint homok az égen,
szerelem szárnyán zuhanás a mélyben.

[Chorus]
Rómeó és Kira, égtek, mint láng,
de a szél, ami fújt, szétszórta az álmát.
Együtt indultak, most két út jár,
Rómeó és Kira, szerelmük már csak árny.