Köszönöm

Csendben ülünk, s rám nézel, úgy is értesz már,
Nem kell szó, a szíved beszél, bennem otthonra talál.
Annyi év, annyi emlék, mind veled lett igaz,
Hálás vagyok minden percért, amit a szíved hozzám ad.
Köszönöm, hogy voltál, s hogy mindig itt leszel,
Köszönöm a mosolyod, a fényt, amit adsz nekem.
Köszönöm a jóságod, a sok-sok ölelést,
Tőled kaptam a világot – nekem ez a leggazdagabb kincs.
Megszelídíted a napot, ha túl nehéz rám a világ,
Szavaidból erő épül, békét hoz a gondolat.
Tudom, bárhova sodor az út, te mindig visszavársz,
Hálát érzek minden lépten, amit melletted jártam át.
Ha egyszer majd én adhatom vissza mind, amit kaptam tőled,
Bízom benne, hogy érzem majd: a hála végig elkísér.
Mert a szeretet örökké nő, sosem fogy el a fény,
A szívünkben él tovább minden kimondott remény.
Köszönöm, hogy voltál, s hogy ma is itt vagy még,
Köszönöm a szívedet, a bennem égő emlékekért.
Köszönöm, hogy tanítottál szeretni és hinni még –
Hálás vagyok, míg élek én.