Füst és Ritmus

[Verse]
Füstben úszik a város, neonok vibrálnak,
szívemben ritmus, szavakban szikrák pattannak.
Utcák mélyén a beton mesét suttog,
szürke falakon az idő lassan futkos.

Fekete kabát, zsebekben titkok,
szemekben tűz, a múltból itt ragadt kriptok.
Álmok szárnyán, de a földhöz láncol,
a valóság nehéz, mint egy sörös korsó.

[Chorus]
Füst és ritmus, ez tartja bennem a lelket,
szavakkal harcolok, míg a világ el nem feled.
Lépek előre, de visszahúz a szmog,
a dalom szól, míg a világ itt forog.

[Verse 2]
Egy régi padon ülve, a hold mesél,
csillagok suttogják, amit a szívem remél.
Az igazság súlya, vállamon terhel,
de a rímek szárnyán minden teher elperdül.

Fény és árnyék, az élet kettőse,
éjjel nappal harcolok, a szívem edzőse.
Mikrofon a kézben, a szavam penge,
a ritmus szívverés, az ütem szinte enged.

[Chorus]
Füst és ritmus, ez tartja bennem a lelket,
szavakkal harcolok, míg a világ el nem feled.
Lépek előre, de visszahúz a szmog,
a dalom szól, míg a világ itt forog.