Vad folyó

a forrásnál csend van.
minden cseppnek halk a hangja
fény és árnyék úgy játszanak a vízen,
mint mi: néha sírva, néha kacagva

minden mozdulatod ritmust adott,
szavaid, mint kövek, formát adtak a sodrásnak.
menekültünk a patak elől,
de a szívünkben hely maradt a ragyogásnak

most nincs többé, a víz vadul rohan,
árad, tombol, mindent elsodor.
minden hullám a könnyeimből lett,
a vad folyó bennem emlékeztet rád

patakok összeérve folyammá nőttek,
sodrása felkorbácsolja a lelket.
szeretet és veszteség kavarog,
vad hullámok, melyek a szívet érik

a vihar tombol, dühöng bennem.
a szívem remeg, kapaszkodik a sodrásba,
minden csepp kitép belőlem,
s visszahoz egy darabot belőled

egy híd szeli át gyászom folyóját
emésztem a múlt minden hibáját
minden emlék egy hal, jön s elillan
de minden, mire vágyok én, te vagy
a fény

a folyó csendesül, vége a viharnak
bár tudnám jövőjét a holnapnak
nem szépítem a múltat
nem feledem a fájdalmat

csak szeretlek s hagyom,
hogy a folyam
egy tengerbe torkolljon
melynek neve a fájdalom