Nem engedsz be

Azt hittem, hogy látsz, mikor nézlek,
De csak a semmibe néztél rám.
A szívem nyitott könyv volt előtted,
Te meg becsuktad – némán.
(Pre-chorus)
Próbáltam halkan, hogy ne fájjon,
De minden szó bennem maradt,
Te meg mosolyogtál másra,
És én ott maradtam szavak alatt.
(Refrén)
Nem engedsz be, bár ott állok az ajtód előtt,
Szívem kulcsa elfordul, de zárva a szíved még.
Nem engedsz be, pedig én adnám az életem érted,
De neked csak egy árnyék vagyok a fényedben.
(Vers 2)
Elmondanám, mit jelentesz nekem,
De a hangom benn reked.
Minden mosolyod egy új remény,
Aztán eltűnik – veled együtt megy.
(Pre-chorus)
Azt mondják, majd elmúlik,
De én nem tudok felejteni,
Minden éjjel a neved suttogom,
És próbálok nem remélni.
(Refrén)
Nem engedsz be, bár ott állok az ajtód előtt,
Szívem kulcsa elfordul, de zárva a szíved még.
Nem engedsz be, pedig én adnám az életem érted,
De neked csak egy árnyék vagyok a fényedben.
(Bridge)
Talán egyszer majd megérted,
Mit veszítesz el bennem,
De addig én csak tanulom,
Hogyan engedjek el csendben.
(Utolsó refrén – halkabb, érzelmesebb)
Nem engedsz be… már nem is próbálok,
A szívem fáradt, de még dobban, ha rád gondolok.
Nem engedsz be… de most már értem,
Nem minden szerelem talál otthonra bennünk.