Kalitka

Tudom ,éjfél is elmúlt már,
Szívemet lánccal lezártam hát.
Vártalak ezer évig is tán,
De te sosem jöttél, ej de nagy kár.

Mikortól leszek újra szabad ?
Csak szállni újra, nekem ennyi maradt.
Te vagy a béklyó, ha szíved adod,
Mondd , hogy te is így akarod !

Nem szólsz, hangod üres s néma,
Legalább ölelj , s szeress még ma!
Holnap hajnalban, halálom órája,
Örök hűség ,szíved rabszolgája.

Mikortól leszek újra ép lélek?
Soha ,mert nem jössz, ettől félek!
Nem élhetek hiába tovább nélküled,
Búcsúzik tőled a te szépséges szerelmed!

S mint a madár magasra szállok én,
Ég veled bánat ,a legszebb nyár végén.
A kulcs a zárban kattant végre,
Messzi földről el a messzi égbe!