prototipus

Verze 1. (Fehér Krisztián stílusú, gyorsabb, de lágy flow):
Még a tegnap árnyéka is hosszú volt, mint egy nyári délután,
De a reggel már más fényben jön, és eltűnik a zajban a gyanú.
Lehet, hogy most lent vagy, látom én, befelé fordulsz,
De a ritmus mindent elfeledtet, ha a hangomat hordozod.
Ne keress kulcsot, a zárak rég porban,
Nyílt terek várnak, ébredj fel, indulj el bátran.
Tudom, a cél néha messze, mint a végtelen,
De a legtöbbet akkor adod, ha hű vagy a belső énedhez.
(Refrén – Popos, énekelhető, fülbemászó dallam - Ezt énekelné Fehér Krisztián):
Fény a víz fölött, tükröződik az ég,
A pillanat most a tiéd, ne légy rég.
Csak a flow-t kövesd, ami benned él,
Nem kell a színpad, hogy a lelked beszélj'.
Ez a sláger szóljon annak, aki keres,
Egy mosoly már győzelem, ha az igazi leszel.
Verze 2. (Önreflexió, társadalmi utalás, de nem keményen):
A tucatszövegek futnak, mint a reklám a TV-n,
De mi mást akarunk, mint hogy a lélek is éljen?
Lassíts egy picit, és hagyd, hogy a csend is meséljen,
Nem a látszat a mérvadó, hanem az, ami mélyen.
Körben a hajsza, a pénz, a "legyél valaki",
De az igazi kincs, ha tudod, hol vagy otthon, hol lakik.
A barátok szeme, a szívünkben lévő meleg,
Többet ér, mint minden arany, meg a felhőkarcolók.
(Refrén - Ismétlés)
(Bridge – Leállás, csak a zongora és a refrén szövegének halk suttogása):
Még a vihar után is jön a szivárvány,
Hidd el, a holnap mindig többet ígér, mint a tegnap.
(Refrén - Kiemelve, energikusabban)