Rouben Attila Daniel - Ő Az! (2025-ös verzió, csak jönnek a gondolatok)

Ő Az nekem, mint a sajt a pogácsa tetején!
Múzsa ki állandóan megihletti lelkem - elmém!
Serkenti szunnyadó parázsló szívem eredejét!
Ő Az ki a törékeny gyémánt kit szívembe rejtenék!
Ki a Pannónia sajt szívem kráterét összehímezné!
Ki lenne nekem a összes siker még!
Kivel önfeledten csókolóznék mikor esik az eső!
Kinek a neve a legszebb a szívembe rejlő!
Súgnám a fülébe mindig a legújabb zene szövegem!
Lennék pályán Bryant, az érzés töretlen!
Labdával a palánk felé megindulnék nem döcögve!
Csak mindig extrán, a fullon pörögve!
Ez az érzés kell, mint az adrenalin feltöltene!
Az hangulat a plafonon, a stílusom változóban, egy laza, kicsit hip-hopos, kicsit komoly rockos, kicsit retro, de mégis modern, van itt bent ötletem!
Ő Az, Az Ő, ki hazafelé a full tömöt buszon ülne az ölemben!
Hogy legyek vele közömbös ha nekem ő nem közömbös, kedves!
Kedvelem, szimpatikus, nem akarom elveszíteni, tetszik nekem!
Nem akarom mással látni, hogy örülnek egymásnak és randira vele elmegy!
Én akarok része lenni az örömének, azt akarom hogy a randira jöjjön velem el!
Folyton az elmémbe jár és a mellkasomban és érzem ezt az egészet!
Nehezebben veszem a levegőt, fogni akarom a kezét, Yeah!
Ő Az kivel menni szeretnék a Lánchídon át, Budára és vissza Pestre!
Felfedezni, szelfizni, fotózni, megannyi emlékkockát megörökíteni vele!
Együtt végig menni, lépcsőn fel vagy épen le!
Sarkon befordulni, menni és menni amíg visz a lelkem!
Fel a Budai várba, le a Bem rakpartra, bennem még ezer meg ezer gondolat, szöveg, mondat pereg!
A múlt megannyi romjain lépkedve!
Bízom egy szebb jövőben reménykedve!
Nem adom fel! De a mézesmadzag szindróma és a csalódás ijeszt meg!
Ja, persze semmi esélyem! De én író és költő vagyok ilyen a szótáramban nem szerepel!
Múlt romjain lépkedve új dolgokat építek fel!
Rouben Attila Daniel a művész itt nevem!
Megmutatom az embereknek, hogy nem 1 szöveges vagyok, mint Salvador Dali festek!
Szavakkal, Egyik falon egy Predator nézne velem farkasszemet!
A másikon egy szamuráj kardot ránt és támadna vele!
A plafonról egy sárkány tüzet okádva akar nyelne!
Le, de én Boykaként előre megyek!
Ha kell én rendíthetetlen ólomkatona leszek!
Mert az érzés leírhatatlan, de néha kibírhatatlan, Pont az lomboz le ami felemel!
Ő Az nekem aminek lennie kell, író vagyok és az utamon megyek!
Ha bús, ha boldog szívvel, néha kicsavart felmosórongyos hitem vesztve!
De akkor is megyek a szavak hátán slide, pörögnek a szavak bent, de tűz mindig tombol bennem, örökké nem veszíthetek!