Térdre Kényszerítve

[Verse]
Be kezdtem az estébe, bele néztem a készletbe,
Testvér, lehet, elvesztem a sötétségbe.
Füst gomolyog, árnyak táncolnak a falon,
Szív dobban, de lassan, mintha egy láncon.

Egy szippantás, ami mélybe ránt,
Az álom itt keserű, nem édes mámorban szánt.
A tükörben egy árny, már nem látom magam,
A lélek messze, csak a test, ami maradt.

[Chorus]
Térdre kényszerítve, emberből lettem árny,
A szer fogságában, mi az, amit kívánsz?
Térdre kényszerítve, nincs többé határ,
A mélyben a válasz, de ki mondja, hogy vár?

[Verse 2]
Gyerekek a téren, ártatlan a kezdet,
De a sarkon túl már ott a vesztesek tábla festve.
Kezükben üveg, zsebükben por,
A szívükben harag, a szemükben bor.

Futnak az utcán, mintha üldöznék magukat,
A lelkük kiált, de senki sem hallgat.
Egy pillanat alatt az álom válik rémmé,
A jövőjük árnyék, mi hajlik a mélyé.

[Chorus]
Térdre kényszerítve, emberből lettem árny,
A szer fogságában, mi az, amit kívánsz?
Térdre kényszerítve, nincs többé határ,
A mélyben a válasz, de ki mondja, hogy vár?