Elment a muzsikus

Elment a muzsikus

Eltörött a dal a hamis kottalapok kusza sorai között,
hangjegyek lógnak némán, mozdulatlan, s belé szakad az idő.
A hegedű húrjait, már régen por lepi, vonója épp pihen egy eldugott sarokban,
a zenész, reszkető kezében most görbe botja támolyog,
s nehéz léptekkel csoszog egy pályaudvar dohos váróterme felé.

Szíve még ütemre dobban, ősz hajába az idő ír zenét,
de lelkében még szól egy régi dallam, s néha megtörli könnytől ázott szemét.
Lassan begördül az utolsó vonat. Egy utas lépdel csak felé, bár nem tudja, jegye meddig szól,
de tudja, nincsen már visszafelé.

…és elindul az egyszemélyes vonat, némán kattognak a kerekek, távolban, az örök fényben,
megszólal egy szívszorító zene, egy hegedű sír, ő mégsem hullajt könnyeket.
Öreg muzsikus, már máshol játszol, talán a fénylő csillagok között, hol megtisztul a dal,
s nincs rajta tábla sem: ne nyúlj hozzá, törött.