Itt vagy megint

Nézem arcod
Látom, szíved zárva
De karodat kitárod, mert kéred, mert kell,
Mert általa jutsz a mennyországba
Vagy a poklok égető tüzébe,
Legyen a Te hited szerint.
Elmész, aztán itt vagy megint.
Várod a csodát, mi a földi létből kirepít
Szemedre gyengéd fátylat terít,
Hol szíved, lelked biztonságban.
A csend a legjobb, mit ekkor kaphatsz és a lágy ölelés,
Hol nem zavarja a gyönyörök oltárát az elmélkedés.
Illatok lengnek körül,
A gyertyák fénye is Néked örül,
Hódol a szeánsznak,
Fényétől könnyebbek lesznek a tárgyak,
S az árnyak úgy vesznek körül,
Hogy az időt lábad elé terítik.
Halk lépteid, még nem érintik a földet,
Langyos víz nyaldossa tested,
Még érzed hogy a Föld elenged,
Még nem húz le világába,
Még egy kicsit tart a varázs,
Hogy holnaptól újra úgy láss,
Ahogy szeretnél,
És röptethesd terveid madarát,
Hosszú nehéz napokon át.
Elmész aztán itt vagy megint.
Egy ismerős kéz int,
Egy mosoly fogad,
Elsimítja arcodat.
Az éj bezárul, tested ébred,
És átemeli az egészet
Oda, hova nincs is hited.
Észre sem veszed
Újra elvarázsol,
Táncol benned a kéj,
Majd egy ismerős kéz int,
Egy arc kísér,
Elmész, majd itt vagy megint.