Mindvégig

Elhantoltam az elveket,
Pernyévé égett a lábnyomom,
Szőttem a túlélő terveket,
Azt hittem, már soha nem álmodom.

Léptem ritmusos léptemet,
Osztottam varázsló tárgyaim,
A homokba rajzolt képeket,
Szél vitte, szétszórta álmaim.

Vízbe vetettem a szépet,
Úsztattam, néztem elolvad-e?
Hullámmá rezzenő éltedet -
Kérdezi - magaddal hoztad-e?

Válaszom nincs velem Herceg,
Nem vagyok más csak egy nőszirom -
Szóltam és átölelt, majd elment.
Azóta őróla álmodom.

Ásónyom kísérti lelkem,
Forrónyom égeti talpamat,
Lágy hullám borít be engem,
Börtönöm rácsa már átszakad.

Szárnyaim húznak a földről,
Nézem a távoli árnyakat,
Rettentő homályos ködből,
Egy árnyalak int és elmarad.

Kihantolnám az elveket,
Keresném varázsló tárgyaim,
Vízbe dobálnám a terveket,
Vagdalnám repítő szárnyaim.

Hét napot, hét éjjelt látok,
Veszítem hétszer az eszem,
Hét hangra hét táncot járok,
Ő mindvégig fogja a kezem.