Talán az ősz kinyitja szívem, hisz oly régen bezártam már, megfáradt, felszáradt könnyek között, talán egy új fény ragyog majd rá.
Talán elhúzza a függönyt. hogy az apró résen beköszönjön a világ, hogy a gond ráncai kisimuljanak, új erővel emeljenek magasba a hétköznapi csodák.
Talán ez az ősz majd ott karol belém, hol a parti fák karjai összeérnek, és a vízen úszó falevelek mint a nyár tanúi, majd egy szebb világról mesélnek.
Most ott ülök és várok, mert várni kell, hogy a lázadó ősz küszöbén lépjek át, és bennem, mint megfakult tükörben, rongyos álarc nélkül láthassa magát.