Egyverből

1. versszak)
Ugyanabból a házból indultunk el,
Gyermekkori álmok, közös éjjelek.
Volt, hogy sírtunk, volt, hogy nevettünk,
Egymás mellett mindig felnőttünk.

(Refrén)
Egy vérből vagyunk, összeköt a múlt,
Akármerre visz az út, a szív hazajut.
Te vagy a támasz, ha vihar jön felém,
Nélküled nem lennék az, aki én.

(2. versszak)
Én a bátyád, te a húgom vagy,
De néha te erősebb voltál, igaz.
Kezed fogta az enyémet titokban,
Amikor féltem, te voltál ott hamar.

(Refrén)
Egy vérből vagyunk, összeköt a múlt,
Akármerre visz az út, a szív hazajut.
Te vagy a támasz, ha vihar jön felém,
Nélküled nem lennék az, aki én.

(Híd)
Ha messze sodor az élet,
Egy hang hív, tudom, hogy téged.
Bármi történik, sose felejtem,
Te vagy a testvérem, az én mindenem.

(Refrén)
Egy vérből vagyunk, összeköt a múlt,
Akármerre visz az út, a szív hazajut.
Te vagy a támasz, ha vihar jön felém,
Nélküled nem lennék az, aki én.

(Zárás)
Egy vérből vagyunk, mindig összetart,
Testvérek vagyunk, ez az örök dal.