Ne kisérj át

Ne kísérj át ezen a hídon,
maradj még itt a másik oldalon,
csak nézd, ahogy lelkem vágtat,
míg végül eltűnik a fényfalon.

Ne kísérj át ezen a hídon,
ne nézz utánam könnyes szemekkel,
mert én a mosolyodban élek tovább,
és megérinthetsz érző szíveddel.

Ne kísérj át ezen a hídon,
ki rálép már nem térhet vissza,
mikor az élet kelyhéből a keserű
mérget, utolsó cseppig kiissza.

Ne kísérj át ezen a hídon,
csak őrizz meg magadnak,
mintha a képen a mosoly örök lenne,
s az a mosoly mindig veled maradna.

Ne kísérj át ezen a hídon,
lehet, holnap már megbánnád,
megijednél ha magad
a földi fénybe nem látnád.

Ne kísérj át ezen a hídon,
csak hidd, ez is egy álom,
bár végtelennek tűnik,
de, ha vágyod, szívedben megtalálod.

Ne kísérj át ezen a hídon,
engedd el a kezemet,
ne vésd hideg márványba,
csak szíved dalába nevemet.

Ne kísérj át ezen a hídon,
ott örök éj bársonya vár,
és a fényes híd másik oldalán,
ha eljön az idő, ott fogok várni rád.