Meddig tűrjük még…

Meddig tűrjük még, hogy az okosok,
kiveszik kezünkből a kenyeret,
kutyaként űznek el otthonunkból,
hogy sose érezzünk több meleget.

Meddig tűrjük még, hogy az okosok,
elárulnak istent, népet, hazát,
elkótyavetyélnek földet, gyárat,
kisajátítanak kórházat, iskolát.

Meddig tűrjük még, hogy az okosok,
sárba tipornak mindent, ami szent,
a nehéz időkben elszelelt uraink,
visszajöttek s most mind ott vannak fent.

Meddig tűrjük még, hogy az okosok,
meghamisítják a történelmet,
hőst formálnak kalandorainkból,
bemocskolnak ideát, szerelmet.

Meddig tűrjük még, hogy az okosok,
vizet prédikálnak és bort isznak,
amig a kis emberek éheznek,
ők dőzsölnek és megtollasodnak.

Meddig tűrjük még, hogy az okosok,
romba döntsék mit felépítettünk,
belegázolnak becsületünkbe,
letagadnak minden jót mit tettünk.
Meddig tűrjük még, hogy az okosok,
a szegény embert semmibe veszik,
sógort, komát, gyereket, unokát,
a legjobb állásokba beteszik.

Meddig tűrjük még? Míg van türelmünk!
Mert ha elfogy, úgy lesújt az ököl!
Nem adunk a hazug ígéretre,
a hatalmat mi kapjuk örökül.