Én is voltam fiatal egy lázadó remény. Ezer fokon égtem én annak idején. Bátor volt a szívem nem volt szorongás. Nem ért el a bánat nagy volt a zsongás. Egy emberöltő hosszú, mégis oly rövid. Úgy rohannak az évek a kutya mindenit. Nem számolom a percet és a napokat. Ami szép és jó volt szívemben marad. Nem néztem én hátra nem zavart a múlt. Körülöttem fiatalon minden kivirult. Gyönyörű az élet, de mégis oly rövid. Elrohan az gyorsan a kutya mindenit. Megváltozott, azóta, nagyon a világ. Szunnyad már egy kicsit bennem a parázs. Nincs már olyan lángja, gyengén izzik már. A puska csöve kicsit az is már rozsdás. Egyszer élek tudom, érte fáj szívem. Ameddig én élek csak boldog legyek. E földön élhetem meg én a létemet. Magammal viszem, majd az emlékeket. E földön élhetem meg én a létemet. Magammal viszem, majd az emlékeket.