Songteksten
Sajnálattal közlöm, hogy nem tudok beszámolni arról, hogy végig busongtam az elmúlt napokat.
Meglepő módon mindenki normálisan viselkedett itthon, bár Anyám tegnapig bírta csak az ésszerű életet, mert kitalálta, hogy akkor ő hűtőt takarít. Unatkozott, mert már befejezte a nagytakarítást.
Ezen kívül a következők történtek itthon: semmi.
Amiket ettem: tejszínhab, tepertőkrém, csirkecafat, étolaj. Nem mindenhez jutottam hozzá legális módon...
Anyám baromi rossz lenne jósnőnek, mert azt olvasta ki a csillagok állásából, hogy össze fogom fsni magam, de ez nem következett be.
Tegnap birtokba vettem az összehajtogatott ágytakarót, mire a házi Nostredamus azt jósolta, hogy éjjel azon fogok hálni, de kiderült, hogy a lábán.
Amit nem jövendőlt meg, az az, hogy eltűnök, mint a kámfor, úgyhogy eltűntem. Mondjuk nem igazán kerestek, de mindegy is lett volna, hiszen szabad szemmel nem látható módon bele olvadtam a környezetembe, ami az új, szürke csíkos konyharuhát jelentette. Anyám csak annyit mondott a rejtőzködő magatartásomra, hogy "szájjámálearrólBuzz".
Játszottam a Kislánnyal is, aztán Anyámat bámultam, hogy ugye nem gondolja komolyan, hogy ez kiváltja az ő játékidejét?! Kiderült, hogy ebben reménykedett, de azért kapható volt a kötegelőzésre.
Akkor hagytam ott őket, amikor a legaljára került az értelmi szintjük, és olyan 3+2 slágereket daloltak, mint a Kombiné, meg a Halvány őszi rózsa.
Anyám mondta a Kislánynak, hogy valamikor el kell kezdeni a gyerekkori traumák kialakítását, hogy ha nagy lesz, legyen oka pszichológushoz járni.
Saját es önmagam nevében kijelenthetem: ez majd jó alapot ad neki. Meg nekem.