Jóérzés

Bűvös érzések vezetnek a fény útján,
keserédes múltam zenél szívem húrján.
Szellőként lebegnek tüneményes álmok,
gyengéden simogatnak, amerre járok.

Minden olyan gyönyörű, és mégis ábránd,
sebzett szívem bizakodva dobban árván.
Átélt már zajos viharokat és csendet,
féltve őrzi drága kincsét, a szerelmet.

A szépet kerestem egész életemben,
de elvesztem pillanatnyi érzésekben.
Gonosz szavak bújtak színes álruhába,
miattuk nem volt lelkemnek megnyugvása.

Most már a szeretetnek szavát hirdetem,
dalomba a reménynek magját ültetem.
Minden rímem az én mézédes gyümölcsöm,
soraimat lágy zamatával öntözöm.