Fikusz ébresztő

[Verze 1]
Hé, Fikusz, megint hol vagy?
Az ágyban nőttél gyökeret, mint egy cserepes szobanagy?
Kint tombol az élet, dübörög az éj,
De te csak hortyogsz, mintha semmi se fájna rég.

[Pre-refrén]
Nem kell kávé, nem kell szó,
Csak egy hangos riff, ami szétrobbantó!
Nem bírom nézni, ahogy szétesel,
Ideje, haver, hogy felébredj már el!

[Refrén]
Kelj fel, Fikusz, ez nem a mennyország!
A valóság kopogtat, de te csak hallgatnál?
Rázd meg magad, üvölts egy nagyot,
Ez nem a csend világa – ez a rock!

[Verze 2]
Volt idő, mikor te voltál az első sorban,
Most meg csak ásítasz a kanapén nyomorban.
Hol van a láng, a régi tűz,
Aki beindult egy dobverőtől is?

[Pre-refrén]
Egy gitár sikít, és minden megremeg,
Te meg nyomod a szundi gombot – ne szórakozz velem!
Vedd fel a bakancsod, húzd be a féket,
Ne hagyd, hogy a lustaság temessen téged!

[Refrén]
Kelj fel, Fikusz, ez nem a mennyország!
A valóság kopogtat, de te csak hallgatnál?
Rázd meg magad, üvölts egy nagyot,
Ez nem a csend világa – ez a rock!

[Bridge – zúzós, dühös]
Ne mondd, hogy késő, ne mondd, hogy fáradt vagy,
Egy élet van – az sem vár, haver, csak halad!
Üss bele a húrokba, robbanj be újra,
A világ nem alszik – kelj fel, most vagy soha!

[Utolsó refrén – teljes hangerőn]
Kelj fel, Fikusz, most szól a neved!
A dobbanás érted ver, a színpad a tied!
Rázd meg a világot, ne csak az ágyat,
Fikusz, ébredj – és húzd be a rock-láncot!