A remény tánca

Falevél táncol a szélben,
hűs szellő pörgeti szépen.
Díszes ruhába öltözött,
az őszi napfény rásütött.

Angyalok nézik szép táncát,
kopár fák csodálják báját.
Pompás színei vidámak,
nyoma sincs az elmúlásnak.

Ékes virág akart lenni,
a tájat szépre festeni.
Most pörgő, kábult falevél,
ki virágzó tavaszt remél.

Lelkében fény a szeretet,
virág lesz, ha jő kikelet.
Örök reménységbe szédül,
lágy avar lesz teste végül.