Te vagy

Április vége volt, írtál rám,
Nem sejtettem, hogy egy új világ vár rám.
Három nap múltán ott álltál,
Kocsiban ültünk, a szíved mesélt már.
A szemedben tűz,
az illatod maradt,
És minden este újra láttalak.

Szó nélkül értettél,
Ahogy néztél, minden szép lett bennem,
És a szívem csendben súgta: „Őt vártam régen.”

Mert te vagy... a legszebb rész,
Akihez bújva... megáll az ég.
Ha eső esik... az első csók él,
Te lettél minden, amit vártam rég.
Te vagy a szó, amit kimond a csend,
Te vagy az éjben a fény nekem.
Örökké bennem élsz –
Mert te vagy a legszebb rész.

Mentünk csak úgy, a városon át,
Az ablakon túl suhant a világ.
Szemed tükrében otthon lettem,
A karodban először lélegeztem.
A szívem már tudta,
ez több, mint játék –
Benned találtam meg, amit kerestem rég.

A nevetésed ringatott át
Minden zajon és minden árnyon,
A pillanat bennem örökre megálljon.

Mert te vagy... a legszebb rész,
Akihez bújva... megáll az ég.
Ha eső esik... az első csók él,
Te lettél minden, amit vártam rég.
Te vagy a dal, amit suttog a szél,
Te vagy a reggel, ha mellettem kél.
Örökké bennem élsz –
Mert te vagy a legszebb rész.

Néha csak figyellek csendben,
Ahogy alszol, ahogy lélegzel bennem.
És úgy érzem, a világ megáll,
Mikor a kezed a szívemhez talál.
Minden könnyem, minden mosolyom
Feléd hajlik, mint a napra a lomb.

Te vagy... a nyugalmam,
Te vagy... az otthonom.
Te vagy... a kezdet, a vég –
Minden, mi fontos, csak te vagy rég.
Te vagy az álmom, a hajnali fény,
Te vagy a kérdés, te vagy a „miért”.
Örökké bennem élsz –
Mert te vagy a legszebb rész.