Apa és Anya

[Verse]
Utcákon nőttem, szívem betonban vert,
Apa keze kemény volt, de a szíve is telt.
Cipője koptatta a járdát, mint szél a sziklát,
Anyám a konyhában, csendben gyúrta a csodát.

Csillagok alatt, a panel volt a vár,
Anya imáival fűtöttük a szobát.
A reggeli kenyér, apám verejtékéből,
Küzdött a napért, a család reményéből.

[Chorus]
Apa és Anya, az életem lángja,
Áldozatok sora, de nem dőlt el a hála.
Együtt minden vihar, minden átok,
Ők a gyökereim, az én világom.

[Verse 2]
Apa mesélt régen, füstködben az álmokról,
Anya mosolya tiszta, mint eső után a tón.
Látom a ráncokat, mint térképen az utak,
Küzdelem nyomai, de a szívük sose fagy.

Konyhaasztalnál viták, de sose gyűlölet,
Anya főztje mögött ott volt a szeretet.
Apa megmondta, az élet harc és tánc,
De a családért, minden pofon egy lánc.

[Chorus]
Apa és Anya, az életem lángja,
Áldozatok sora, de nem dőlt el a hála.
Együtt minden vihar, minden átok,
Ők a gyökereim, az én világom.