Hátam Közepére Sem!

Hétköznapi reggelen mikor felkelek de úgy igazán nehezen, és bele gondolok már megint hova megyek, akkor okádnám a retyót de úgy rendesen. Mert a melóhelyem egy félelmetes út vesztő mivel nem találsz ki belőle, és nem találhatsz ki belőle.

Ez a gyár már az ördögé ez a gyár már a káoszé itt már nincs értelme semminek, ez a gyár már csak a gyász és szenvedésé amit nem szépíthet meg az idő sem, mint mikor be vagyok rúgva rendesen és nem emlékszem másnap a kábult reggelen. Mintha be lennék rúgva rendesen, jól be rúgva úgy kibaszottul rendesen!

Minden nap olyan mintha nem az előző folytatása lenne, minden nap olyan mind ha nem is e világi lenne, és már frusztrál ez a szorongató érzés, mikor repkednek a papírok és nem is lenne kérdés, hogy tudom e akarom e szeretném e, pedig kibaszottul nem szeretném ezt.Ez a gyár már az ördögé ez a gyár már a káoszé itt már nincs értelme semminek, ez a gyár már csak a gyász és szenvedésé amit nem szépíthet meg az idő sem, mint mikor be vagyok rúgva rendesen és nem emlékszem másnap a kábult reggelen. Mintha be lennék rúgva rendesen, jól be rúgva úgy kibaszottul rendesen!

Mikor már azt hiszem nincs rosszabb ez a hely rám cáfolva torkomat fogva vet le a földre és fejemet megtaposva ordítja már megint megszívtad, kibaszottul megszívtad. Már nem tudom mit csinálok már nem tudom merre járok, és nem tudom miért csinálom, már nem tudom miért is csinálom.
Ez a gyár már az ördögé ez a gyár már a káoszé itt már nincs értelme semminek, ez a gyár már csak a gyász és szenvedésé amit nem szépíthet meg az idő sem, mint mikor be vagyok rúgva rendesen és nem emlékszem másnap a kábult reggelen. Mintha be lennék rúgva rendesen, jól be rúgva úgy kibaszottul rendesen!