Rólam szól

A tükörben ma reggel rám kacsintott a fény,
Felvettem a kedvenc ruhám, és nem kell több enyém.
Nem várok üzenetre, nem lesek titokban,
Ma én vagyok a sztori, nem a háttér a dombban.


Túl sok fiú, túl sok “talán”,
Túl sok szó, ami semmit sem csinál.
De én nem dőlök be most már,
A játékszabályokat én írom át.


Ez most rólam szól, nem róluk,
Nekem nem kell több sablon-mosolyú.
Én vagyok a főszerep, nem statiszta,
Ha belépek, megáll a lista.
Ez most rólam szól, és úgy fáj,
Aki nem bírja, húzzon tovább.
Nincs több “kicsim”, nincs több “hol vagy?”,
Ha nem értesz, az már nem is zavar.


Kifutón sétálok végig az utcán,
Fejemen korona, nem kell, hogy tudják.
Képzeletben már a Holdra léptem,
Már nem keresem a rosszfiúk névjegyét sem.


Minden sztár egyszer kezdte,
Én most írom a fejezetet.
Nem leszek senki háttere,
A nevem hangosabban csendül be.


Ez most rólam szól, nem róluk,
Nekem nem kell több sablon-mosolyú.
Én vagyok a főszerep, nem statiszta,
Ha belépek, megáll a lista.
Ez most rólam szól, és úgy fáj,
Aki nem bírja, húzzon tovább.
Nincs több “kicsim”, nincs több “hol vagy?”,
Ha nem értesz, az már nem is zavar.


Mert nem kell Valentino,
Se egy kamu Casanovo.
Nekem elég egy tükör,
És benne látom, ki vagyok.


Ez most rólam szól, nem róluk,
Nekem nem kell több sablon-mosolyú.
Én vagyok a főszerep, nem statiszta,
Ha belépek, megáll a lista.
Ez most rólam szól, és úgy fáj,
Aki nem bírja, húzzon tovább.
Nincs több “kicsim”, nincs több “hol vagy?”,
Mostantól csak az számít, amit akarok —
Mert ez rólam szól.