NAGYCSÜTÖRTÖKI GONDOLATOK

Getszemáni kertje, az olajfák kertje,
Ebben a kertben van csütörtök temetve.
Fájdalmas estének keserves órái,
Krisztus lábainak a földi nyomai.
Olajfák kertje volt, sötét lombok kertje,
Lombok árnyainak suttogó keserve.
Ők látták csak Krisztust, Istennek a Fiát,
Az esti magányban szenvedni Messiást.
Az Istenember itt beszélt Atyával,
Itt mondott Ő igent félelem szavával.
Keresztnek a súlyát ott vette magára,
Nagypénteken vitte fel a Golgotára.
A kertben szenvedett, tanítványok sehol,
Árulásnak bűne, sötétben bujdokolt.
Tizenkettő közül, egy magára vette,
Júdás az áruló, kegyetlen volt tette.
Krisztusnak az arca, a fájdalom arca volt,
Véres barázdákban, cseppekben vére folyt.
Előtte vacsorán nagy titkot ránk hagyott,
Áldozat hitében a remény felragyog.
Utolsó vacsora emlékét ne felejtsd,
Bűneidnek súlyát ne is te mérlegeld.
Húsvét áldozata legyen örök remény,
Vasárnapi hajnal, a felragyogó fény!