Engedd magadhoz lombos fák alatt, mikor sétálsz erdő altató csendjében, mikor illatos mezőket járod, hol ezernyi virág táncát megcsodálod. Engedd magadhoz város zajában, hol a kurta élet melletted elrohan. Hívjad magadhoz az esti csendben, hogy keresztről leszállva megkeressen. Engedd magadhoz sötét éjszaka, mikor átölel éji csend varázsa. Kérjed, hogy magányban veled legyen, mert az áldott szeretete megáld téged. Engedd magadhoz, hogy kézen fogjon, hogy megérezd kezei gyógyult sebeit, Húsvét emléke örök reményed, Sebeket gyógyít, szeretetet ébreszt. Engedd magadhoz Krisztust, a Királyt, aki Húsvétkor te érted is sírba szállt. Engedd magadhoz, hogy Ő vezessen, s az örök hazába egykor felemeljen.