Az ősi fészket eltakarta múlt, Idő mesélni tudna róla tán, S a fészket óvta ős Turul-madár. Hiába harc, az ellen újra dúlt, S hazát keresni szórta törzseket. Regék mesélik, út elágazott, De szent a föld, ahol találkozott. Találtak itt csodát s reményeket. Hazád szeresd, ahogy szeretni kéne, Hol ősök álma csúcsokon hevert. S a századok során veszély ezer, Mi támadott, de óvta hangja égnek. Király, ki Szűzanyára bízta népet, A jó remény lehetne több, ha kéred!