Kőbányán a sörgyár

[Verse]
Kőbánya, targoncák tánca, füstölgő álom,
Koko osztja be, szívében izzó parázs.
Retteg a brigád, kinek lesz most szívás,
Gyula a depóban, füstöt kóstolás.
[Verse 2]
Műszak vége közel, Zé várakozva áll,
Pisil egy pohárba, füstölve, bár nem szál.
Komor pofával, zsebében üres pipetta,
Hétköznapi rémálom, gyilkos nagybetta.
[Chorus]
Targoncások, sörgyárban éjjeli rejtély,
Álmokat kergetnek, mégis örökké félénk.
Kurta munkaóra, de agyatlan robot,
Ez a történet ma, a holnap egy végtelen sívókot.
[Verse 3]
Depóban a sár, minden pórusba rakódik,
Gyula szívja a füvet, cigi vége parázslik.
Lopott órákban mesél a szél,
Egyszer mindenki felébred, de addig nincs remény.
[Bridge]
Koko szétoszt, kettétört remény,
Mert itt mindenki vár, egy újabb műszakért.
Az élet megy tovább, de a sör folyamatosan folyik,
Kőbánya rejtekében, a sötétség árnyéka is nyugdíjt kap.
[Chorus]
Targoncások, sörgyárban éjjeli rejtély,
Álmokat kergetnek, mégis örökké félénk.
Kurta munkaóra, de agyatlan robot,
Ez a történet ma, a holnap egy végtelen sívókot.