Felhők úsznak az ég tengerében. Madarak fürdőznek a napfényben. Sajgó szívem mindig megnyugtatja, Hogyha elmerülök a pillanat szépségét megragadva. Leülni egy percre, figyelni csendben, s feledni mindent, ami fáj. Kell, hogy érezzük, van reménysugár. Gyere, bújj közel, s légy a társam. Mikor szorongó szívem egyedül van, Nézzük együtt a holdvilágot. Az éj sötétjében keressünk csillagot! Felhők mögé bújó napot nézem. Szellő fújja arcomról a könnyem. Feltámadt a szél, előbújik a nap. Szikrázó fénysugara pásztázza a tájat! Mindig van remény. Nem adhatjuk fel! Küzdeni kell minden nehézséggel! Mint kicsi rigó a szeder ágán, szusszan egyet, Társa mellé repül. Tőle erőt merít, s szállnak tovább együtt!