A gyöngy a kincs

A múltba visszavágyom oly nagyon,
Ha sír a könny, peregve arcomon,
Veszett a kincs, de fénye nem kopott,
A múlt ködében álom ott ragyog.
Mesél a múlt, mi nékem oly becses,
A gyöngy a kincs, amit leltem én
Finom kezek csiszolta ékszerét,
Virág mezőnek útjain kerestem.
S ha gyöngy ragyogna újra én felém,
A fénysugárka és a gyöngyszemek,
Ha szenderegne már a képzelet,
S az éj virágja szülne szép reményt,
E látomásra vár az én dalom,
Az ég csodája lenne irgalom!