Songteksten
[Verse1]
Lázam van, fekszem az ágyamban,
Álmomban patkányok járnak a házamban.
Hangyák a karomon, a véremben szer,
Feltépem sebeimet még egyszer.
A nap kelőben, én meg a rendelőnél állok,
Meg jó napot kívánok, az embereknek,
Akiktől hányok az útra,
De mégiscsak itt állok újra.
[Chorus]
Csak a szétszakadt létet tükrözöm,
vissza. A bor vagy teljesen tiszta,
vagy méreg,
Mint tizedikén a béred,
Meg a véred és az elfelejtett ígéret,
Meg ez a széjjel baszott élet,
Ahol a jót, meg a rosszat nézed,
Este a kurvádat keféled.
[Verse2]
Nem kértél, csak adtál,
És most üresen áll a raktár,
Olyan, akár egy kaptár,
Ahonnan elrepültek a méhek,
És velük repültek a darazsak,
A máglyád alá a parazsat,
Szórják, hogy az arcodba csapjon a tűz,
Az emberi hús, meg a bűz.
Hogy a szakadék szélére álltál,
Pedig csak emberi életre vágytál.
De a vagyonod, ahova hánytál,
Az a köptető, meg az az ágytál.
És csak néznek,
És csak téged idéznek,
Hogy nem kérsz ebből a részből,
Hogy eleged lett az egészből.
[Chorus]
Csak a szétszakadt létet tükrözöm,
vissza. A bor vagy teljesen tiszta,
vagy méreg,
Mint tizedikén a béred,
Meg a véred és az elfelejtett ígéret,
Meg ez a széjjel baszott élet,
Ahol a jót, meg a rosszat nézed,
Este a kurvádat keféled.