Füstös kocsma blues

(1. Versszak)
Füst száll a levegőben, a kocsma mélyén,
A zongora sír, egy régi blues dallam élén,
Whisky csillan a pohár szélén,
New Orleansban az éj sötétjében.
(2. Versszak)
Két keresztapa ül az asztalnál,
Szivar füstje leng, az idő megáll,
Szó nélkül értenek, nincs szükség szóra,
Az üzlet zajlik, a csend nem hallgató.
(Refrén)
Ez a füstös kocsma, ahol a blues él,
A whisky éget, de a szív nem fél,
Az asztal alatt pisztoly lapul,
New Orleansban az éj csendbe simul.
(3. Versszak)
A gitár húrjai lassan rezdülnek,
A falak mesélnek régi bűnökről,
Kezükben a szivar, arcukon mosoly,
De a szemükben sötét, ahogy tárgyal a sor.
(Refrén)
Ez a füstös kocsma, ahol a blues él,
A whisky éget, de a szív nem fél,
Az asztal alatt pisztoly lapul,
New Orleansban az éj csendbe simul.
(Bridge)
A füstben eltűnik minden bűn,
A whiskyben feloldódik az idő,
A szivar parazsa lassan alszik el,
De az üzlet itt sosem pihen.
(Refrén)
Ez a füstös kocsma, ahol a blues él,
A whisky éget, de a szív nem fél,
Az asztal alatt pisztoly lapul,
New Orleansban az éj csendbe simul.
(Záró)
A zene elhalkul, a kocsmáros sóhajt,
Az éjjel véget ér, de az üzlet folytatódhat,
New Orleansban a blues sosem hallgat,
A füstös kocsma ajtaja mindig nyitva marad.