[Verse 1]
Egy távoli ország az otthonod még,
Csak levelet írunk, de tiszta az ég.
A szavakat olykor még keresni kell,
De a belső hangunk ma dalt énekel.
[Verse 2]
A fényképen nézem, oly gyönyörű vagy,
Egy vékony, szélfútta hajtincs az arcodon marad.
A boríték szélén a kézírásod,
Minden betűjében hazatalálok.
[Chorus]
Írj nekem, míg útra kel a reggel,
Míg a posta átszeli a tengert.
Nem számít, hány határ van köztünk még,
A neveddel kezdődik bennem az ég.
[Verse 3]
A naptár lapján egy napot őrzök,
Mikor a váróteremben újra hozzád lépek.
Addig is félreteszem minden kis híred,
Hogy közelebb legyen hozzám a szíved.
[Chorus]
Írj nekem, míg útra kel a reggel,
Míg a posta átszeli a tengert.
Nem számít, hány határ van köztünk még,
A neveddel kezdődik bennem az ég.
[Bridge]
Ha elfárad néha a tollad kezedben,
Gondolj arra, én is itt vagyok csendben.
Két külön parton, ugyanazt nézzük,
És minden levéllel egymáshoz érünk.
[Final Chorus]
Írj nekem, míg útra kel a reggel,
Míg a posta átszeli a tengert.
Nem számít, hány határ van köztünk még,
A neveddel kezdődik bennem az ég.
[Outro]
A neveddel kezdődik bennem az ég.
Style of Music
Intimate Hungarian acoustic pop ballad, gentle 6/8 sway, fingerpicked steel-string guitar and warm piano, restrained cello entering in the second verse, close expressive male vocal with clear Hungarian diction, gradual lift into a tender singable chorus, natural room ambience and warm uncluttered mix.