[Intro]
Fordul a kerék, s nem kérdez,
ma magasra emel, holnap mélybe ejt.
[Verse 1]
Kezemben búza, asztalomon kenyér,
ablakom alatt már gyülekezik a tél.
Tegnap még arany volt minden, amit adtál,
ma üres a markom, s elfordul a táj.
[Chorus]
Ó, sors, te forgatod a kereket,
porba döntöd, ki fenn ragyogott.
Ami enyém volt, elviszed,
ami fájt, bennem tovább dobog.
Ó, sors, ha újra rám találsz,
hadd álljak bátran eléd,
mert bár a világ széthull körülöttem,
a nevem őrzöm még.
[Verse 2]
A kapu zárva, a hídon nincs nyom,
csak egy régi dal maradt a falakon.
Nem hajtok térdet a néma szerencsének,
sebet kapott szívvel indulok elébe.
[Chorus]
Ó, sors, te forgatod a kereket,
porba döntöd, ki fenn ragyogott.
Ami enyém volt, elviszed,
ami fájt, bennem tovább dobog.
Ó, sors, ha újra rám találsz,
hadd álljak bátran eléd,
mert bár a világ széthull körülöttem,
a nevem őrzöm még.
[Bridge]
Nem az arany mondja meg, ki vagyok,
nem a trón, amelyről egyszer lezuhanok.
A hamu alatt is parázs marad,
s a hajnal egyszer nekem virrad.
[Final Chorus]
Ó, sors, te forgatod a kereket,
de nem törlöd el, amit hagyok.
Ami enyém volt, elviheted,
ám a szívem nem adom.
Ó, sors, ha újra rám találsz,
hadd álljak bátran eléd,
mert bár a világ széthull körülöttem,
a nevem őrzöm még.
[Outro]
Fordul a kerék, én állok,
és a hajnal felé kiáltok.
Style of Music
Medieval dramatic choral music, modal melody, solemn Latin-rite atmosphere, deep male choir, measured orchestral pulse, low strings and hand percussion, grand reverberant stone-hall production, rising intensity from restrained opening to forceful refrain