ismét itt a bolt, a fotocella udvarias veszek kosarat , mert a kocsit nem tolerálom szemeim ismét 12 óránál a kódoló cimkenyomkodó mérlegnél most ott egy ember sem áll megint oda nézek, nem tudom minek de jól esik a betegkutya szemnek
kicsit nyomottnak látom ezt a napot hétfőn mindenkin rajta van az amit arcán a hétvége rajtahagyott
hohó én most felfelé kilógok, kinézek a ködös tömegből lassan ismét látom a lelkemben táncoló szinésznőt
egy hónap harmadát, fejemben egyedül eltöltve, újrajátszva emlékem minden morzsáját, becsapni magam félálomban, s az érzést betöltve átélni ünnepelni a versek múzsáját majd elképzelni, fantáziálni a közeli jövőn na ez a csaj lesz akit nemsoká ölelek mohón
vissza tértem fejben ismét itt, mindig elkószálok de ez képesség, nem átok nem is érdekel a sok bánatos fajtárs az az ő bajuk, hogy belsőjük kincs után miért nem ás
mennyi sok sor szól arról, hogy csak veled, és mese de mikor írtad , "ha megtudják végünk", ez lehet egy jelzés bocs de nem akarom ezt az érzést önző vagyok, adni és kapni akarok ügye csak vicceltél angyalom