Büszkeség

Az életemben többször volt, hogy el voltam nyomva,
De mindig felálltam, hiába voltam nyakig a betonban,
Odáig süllyedtem, hogy ordítva veszekszem meddőn,
Azt hittem értitek, de fától ti sem láttok át az erdőn.

Forrtam a dühtől , de be kellett látnom
Nem csak ti léteztek, ezen a nyamvadt világon,
Nekem is jár, hogy azt tegyem mire vágyom,
És kik is vagytok ti, hogy bármelyikőtök utamba álljon.

Csak könny marad utánam meg üres ígéretek,
Hiába nyújtottam felétek a kezem, ti nem kerestetek.
Elég volt a harcból, a csendes magányból,
Elfáradtam ennyi, kilépek a családból.

Hamis papok gúnyáját öltve, prédikáltok szentként,
De ne higgyétek, hogy elfeledem itt mi is történt,
Vígadtok és csámcsogtok, bosszúságom tüzén.
Remélem látjátok magatokat, féltett Istenetek tükrén.

Ezért kellett ez mind ? Hogy vágyatok teljesüljön?
Kit földbe tiportatok, most ugyan hogy enyhüljön ?
Nem maradt más , mint hogy éljem az életem
S ti ebből kimaradtok, így mondjátok: Ég velem!

Csak könny marad utánam meg üres ígéretek,
Hiába nyújtottam felétek a kezem, ti nem kerestetek.
Elég volt a harcból, a csendes magányból,
Elfáradtam ennyi, kilépek a családból.