Játszótér

Úgy játszunk mint megannyi kisgyerek,
Az élet közös játszótér.
Felnövünk egészen, mire rájövünk:
a mászóka nem is az égig ér.
Ha fúj a szél fázunk, és összekapaszkodunk,
Álmodunk jó meleg szobát.
S számoljuk gépiesen a múló éveket,
Ahogy lassan tűnnek a múltba át,
Végtelen.
Úgy játszunk mint megannyi kisgyerek,
Civódunk apró dolgokon.
Félünk hogy elszalasztunk fontos dolgokat,
Hisz minden perc egy újabb alkalom.
Arcunk is változik észrevétlenül,
Nagypapák leszünk vagy nagymamák.
S játszunk a gondolattal milyen igazán,
Ha a múltba lépünk innen át,
Hirtelen