Mari

Két pici gyerekkel fogadtál el engem,
Tudtam már akkor, te vagy a végzetem.
Mindenki ellenünk, szét akartak tépni,
De mi nem hagytuk a lángot kialudni.

Harminc év után is itt vagyunk ketten,
A viharok között is hűségesen, rendben.
Bár fáradt a testünk és fájnak a sebek,
Én ugyanúgy imádom a két szép szemed.

A családod átka sújtott le ránk mélyen,
Sok könnyet ejtettünk a sötétben, éjben.
Megaláztak minket, lenéztek az emberek,
De a mi várunkban nem győztek a fellegek.

Harminc év után is itt vagyunk ketten,
A viharok között is hűségesen, rendben.
Bár fáradt a testünk és fájnak a sebek,
Én ugyanúgy imádom a két szép szemed.

Hét év telt el, s megjött a kislányunk,
Vele lett teljes a közös világunk.
Ne hidd el kedves, hogy kihűlt a parázs,
Benned van még mindig az a régi varázs.