Mi

Szeptember tizenegy, egy üzenet volt csupán,
a HunOne-on írtál rám egy este talán.
Két ember ötven felett, két új esélyre várt,
nem tudtuk még akkor, mit rejt nekünk a világ.

Kétszázhúsz kilométer volt közöttünk akkor,
de nem számított már sem út, sem távolság.
És azon az első estén, mikor későn megérkeztél,
nem vágytunk semmi másra, csak hogy végre átöleljük egymást.


Csaba, te vagy az új esélyem,
a mosoly, ami visszatért az életembe.
Ha néha nehéz is, ha néha fáj,
a szíved mellett az én szívem hazatalál.

Csaba, ha száz út állna előttünk,
én akkor is ugyanígy melléd ülnék.
Mert bármit hoz majd az élet nekünk,
ha egymás kezét fogjuk,
nem félünk,
mi ketten mindent megoldunk.


Egy évbe belefért annyi nevetés,
annyi mosoly, könny és megannyi nehézség.
És már tudom jól, mikor készül valami csínyre,
mert huncutul nevetsz, mint egy kisgyerek végre.

A lelked tele jósággal, szeretettel,
egy csupaszív ember, ki mindig adni képes.
És minden reggel, mikor kinyitom a szemem,
ott vár az ágyban a kávé – és te mellettem.

Csaba, te vagy az új esélyem,
a legszebb ajándék az életemben.
Ha néha nehéz is, ha néha fáj,
a szíved mellett az én szívem hazatalál.

Csaba, ha száz út állna előttünk,
én akkor is ugyanígy melléd ülnék.
Mert bármit hoz majd az élet nekünk,
ha egymás kezét fogjuk, nem félünk,
mi ketten mindent megoldunk.


Januárban egy új ajtó nyílt,
én hátrahagytam mindent, ami volt.
Nem volt könnyű új életet kezdeni,
de melletted megtanultam újra hinni.

Nem tudtuk, mit hoz majd a holnap,
csak azt tudtuk, együtt akarjuk tovább.
És ha jött egy újabb nehéz nap,
egymás kezét fogva megoldottuk azt.

Csaba, te vagy az új esélyem,
az egyik legszebb történet az életemben.
Egy HunOne-üzenet, egy szeptemberi nap,
és azóta a szívem már téged akar.

Kétszázhúsz kilométer mögöttünk már,
egy közös otthon, ezer új csoda vár.
És ha jön még könny, ha jön még nehéz nap,
én csak rád nézek, és tudni fogom:

együtt bármit kibírunk majd.


Szeptember tizenegy...
egy üzenettel kezdődött minden.

A HunOne összehozott minket,
az élet pedig egymásnak adott.

Egy évvel később már tudom...

nem csak rád találtam, Csaba...
hanem hazataláltam hozzád.