Elvarratlan szál

[Verse 1]
Tamás, Kincsem, te vagy az életem,
Egy elvarratlan szál maradtál nekem.
Évek peregtek, s az élet rád talált,
Egyetlen csapás mindent másfelé sodort már.

[Pre-Chorus]
De ha pohár kerül az asztal szélére,
A régi nevetés visszatér a csendbe.

[Chorus]
Borozgatós estéink hozták el a csodát,
Két fáradt szív között felnyílt egy régi ajtó rád.
Narancsos csoki vagy a kávés bögre mellett,
Minden apró emlék azt súgja: nem feledlek.
Tamás, Kincsem, ha messze visz az élet,
Ami köztünk elvarratlan, bennem tovább ébred.

[Verse 2]
Narancsos csoki, vagy a kávés bögre?
Nevettünk rajta, míg a hajnal ért föl.
Ablak alatt halkult a késői világ,
Te csak annyit mondtál: maradj még legalább.

[Pre-Chorus]
Nem kérdeztük, mit hoz majd a holnap,
Csak ültünk, míg a poharak elfogytak.

[Chorus]
Borozgatós estéink hozták el a csodát,
Két fáradt szív között felnyílt egy régi ajtó rád.
Narancsos csoki vagy a kávés bögre mellett,
Minden apró emlék azt súgja: nem feledlek.
Tamás, Kincsem, ha messze visz az élet,
Ami köztünk elvarratlan, bennem tovább ébred.

[Bridge]
Lehet, hogy nem ugyanott vár ránk a holnap,
Lehet, hogy a kimondatlan mondatok maradnak.
De ami egyszer igaz volt, nem tűnik el egészen,
Ott ül egy korty borban, egy régi nevetésben.

[Final Chorus]
Borozgatós estéink hozták el a csodát,
S azóta is őrzöm minden félbehagyott szavát.
Narancsos csoki, kávé, két kéz az asztal mellett,
Tamás, Kincsem, te vagy az életemben a jel, hogy élhet.
Ha újra erre fordul egyszer még az élet,
Az elvarratlan szálat talán együtt kötjük végleg.

[Outro]
Tamás, Kincsem, te vagy az életem,
Egy régi csoda, ami bennem énekel.