Dmd

[Verse 1]
Kiégve, keserűen találkoztunk,
de egymásnak mégis álmokat adtunk.
Nem kérdeztük, mi fáj a múltban,
csak egymás kezét fogtuk a bajban.
Megfogtad a kezem, és vezettél,
a legboldogabb emberré tettél.
Azt éreztem, végre hazataláltam,
amikor a két szemedbe néztem.
[Chorus]
Fecó, te vagy nekem a minden,
ha rád gondolok, a szívemben kérdés nincsen.
Harminc éve veled ébredek fel,
és azt akarom, ez soha ne múljon el.
Fecó, bármit hozzon ránk az élet,
én akkor is mindig téged kérlek.
Ha újra kezdhetném, téged választanálak,
mert nélküled nem lenne otthonom a világban.
[Verse 2]
Két gyermekkel érkeztem hozzád,
te szeretettel nyitottad az otthonod ajtaját.
Azt mondtad: természetes, hogy őket is hozod,
és szeretettel mindkettővel elfogadtál.
Hét év után egy angyal érkezett,
és még erősebben fogtad a kezem.
A kislányod lett a szíved közepe,
az életedet is odaadnád érte.
[Chorus]
Fecó, te vagy nekem a minden,
ha rád gondolok, a szívemben kérdés nincsen.
Harminc éve veled ébredek fel,
és azt akarom, ez soha ne múljon el.
[Bridge]
Sok volt a bántás, sok volt az átok,
megismertünk egy másik világot.
Volt bú és fájdalom, volt könny és félelem,
de te akkor is ott voltál mellettem.
Megtörtek vagyunk, tele sebekkel,
de a szívem még mindig érted felel.
Bármerre visz minket ez az út,
én nem engedem el a kezed többé.
[Final Chorus]
Fecó, te vagy nekem a minden,
harminc év után is ugyanúgy szeretlek.
Ha újra kezdhetném az életem,
megint a te kezedet fognám meg.
És ha egyszer majd az utolsó út vár ránk,
én akkor is melletted szeretnék járni.
Ha van mennyország, oda is veled térek,
mert harminc év után is csak téged kérlek.
Fecó, te vagy nekem a minden,
harminc év, és még mindig szeretlek.
Csak fogd a kezem, és soha ne engedd el,
mert nélküled a szívem nem talál haza.
Fecó, te vagy nekem a minden,
te vagy az otthonom, a szerelmem.
Harminc év után is téged választanálak,
és amíg élek, mindig téged várnálak.