Fggdfgfggghfghfhrzjrhtgjtuffhfggrz

(1. versszak)
Hajnali fényben ébred a város,
Lassan oszlik az éjszakai köd.
Valahol messze egy dallam árad,
Csendesen surran a házak között.
Lépteim ritmusa halkan koppan,
A régi utcák emléke hív,
Minden kanyarban egy történet vár rámsz,
Ahol az órák lassabban járnak.

(Refrén)
Szállj fel a széllel, repülj tovább,
Találd meg ma az álmok útját!
Ha sötét az éj, és hideg a szél,
A szíved mélyén a fény úgyis él.
Ne nézz vissza, csak menj előre,
A jövőnk fel van írva az égre!

(2. versszak)
Elszállt az idő, mint a falevél,
Mit őszi szellő a magasba kér.
De minden porszem és minden mosoly
Megmarad bennünk, bármerre jársz most.
Nem számít már, mi volt a tegnap,
A mai nap egy új esélyt ad.
Nyújtsd ki a kezed, s fogd meg az enyém,
Együtt könnyebb, ha közeleg az éj.

(Refrén)
Szállj fel a széllel, repülj tovább,
Találd meg ma az álmok útját!
Ha sötét az éj, és hideg a szél,
A szíved mélyén a fény úgyis él.
Ne nézz vissza, csak menj előre,
A jövőnk fel van írva az égre!

(Bridge / Átkötő)
És ha néha eltévednél az úton,
Hidd el, a csillagok utat mutatnak.
Minden vihar után kiderül az ég,
S újra feltámad benned a remény!

(Outro / Levezetés)
Repülj tovább...
A fény úgyis él...
Ne nézz vissza...
A jövőnk csillagokban él.