Hegek

A hegek rajtam maradnak,
de egyszer mind begyógyulnak.
Minden sorban ott a múltam,
minden szóban, amit súgtam.

Most már tudom, így kell nőni,
néha törni, majd felállni.
Megbánással ülni szemben
sosem könnyű ebben az életben.

Hibáztam már, nem is egyszer,
de minden seb valamit jegyez fel.
Arra tanít, tartsam fenn a fejem,
és ha nincs út, majd én megkeresem.

Elengedem, ami visszahúz,
ami bennem régóta túl nagy súly.
Nem akarok bánatba merülni,
minden reggel újra megszületni.

Mert minden nap egy új esély,
talán holnap választ hoz a szél.
A jövő hív, nem nézek hátra,
nem lesz többé a múltam lánca.

Refrén:
A fájdalom jön, de nem marad,
a seb bezár, csak nyoma marad.
Az élet kemény, de továbbmegyek,
minden akadályon átkelek.

Ha könnyem hull, attól még élek,
minden könnycsepp erővé ébred.
Lehet, hogy hosszú még az út,
de minden lépés közelebb jut.

Itt ülök most, nézem az életem,
mennyi minden maradt még idebenn.
Ezért írok, ezért szól a hang,
hogy ami fájt, többé ne tartson fogva.

Minden rímben egy régi kép,
minden szóban egy emlék ég.
Van, hogy sírok, mikor kimondom,
de erősebb leszek minden mondaton.

Nem kell többé visszafelé járnom,
nem kell minden régi sebet bánnom.
Ami megtört, az formált engem,
és lassan megtalálom önmagam odabenn.

Refrén:
A fájdalom jön, de nem marad,
a seb bezár, csak nyoma marad.
Az élet kemény, de továbbmegyek,
minden akadályon átkelek.

Ha könnyem hull, attól még élek,
minden könnycsepp erővé ébred.
Lehet, hogy hosszú még az út,
de minden lépés közelebb jut.

Outro:
A hegek mesélnek helyettem,
arról, min mentem keresztül csendben.
Talán lassabban érek célba,
de legalább már nem nézek hátra.