Születésnap

1986, szeptember huszonkettő,Ekkor indult el ez a csodás tekergő.Aztán jött egy nap, egy sportlövész verseny,Ott álltál a pályán, s az ész megállt bennem!Te voltál a versenyző, én a rendező,Láttam a tehetséged, s mint egy toborzó,Hívtalak az edzésre, tartsál hát velünk,Nem tudtuk még akkor, hová érkezünk. Jöttek a sikerek, az országos döntők,A közös utak, az egymásra nézők.A szállásokon este, a közös alvás alatt,Fejben már játszottunk: mi lenne, ha szabad?Aztán egy kávé után elment az az SMS:„Lennénk egy pár?” – a kérdés egyenes.A válaszod gyors volt, egy határozott IGEN,És elindult a mozi, ott legbelül a szíven. Mert negyven lettél, Viki, a legszebb a világon,Túl sok-sok nehézségen, s ezer boldog álmon!Te tartod össze a családot nap mint nap,Melletted a szívünk mindig menedéket kap.Ma este ünnepelünk, mindenki itt van,Szeretünk téged, a legmelegebb titokban! Jöttek a horrorfilmek, a legjobb programok,Aztán a konyhában egy furcsa nap ragyog.Mosogattál éppen, a csepegtetőre tettem,A gyűrűt, és viccesen csak annyit kérdeztem:„Kell-e ez neked?” – mert tudtam már rég,Hogy veled akarom megélni, mit tartogat az ég.A Korzó étteremben a hivatalos este,Ahol még Zsiráf is a szerelmet leste:„Vegyél neki rózsát!” – és ott volt a maci,Ettől lett a pillanat olyan igazi. Aztán jött a hír, hogy a gipsz bizony kötött,Első munkanapod a gyógyszergyár mögött.Pécsváradon még a róka is vendég volt,De a mi szerelmünkre nem eshetett folt.Az esküvőn a frontot te tartottad szépen,Míg én a konyhásokat hajtottam a gépen.Nem akartam inni, s ennek volt egy előnye:Nem lett balhé abból, hogy a torta színe kicseit elcserélődött… Ha meglátod a zöldet,Sárkányként égetted volna fel a földet! Mert negyven lettél, Viki, a legszebb a világon,Túl sok-sok nehézségen, s ezer boldog álmon!Te tartod össze a családot nap mint nap,Melletted a szívünk mindig menedéket kap.Ma este ünnepelünk, mindenki itt van,Szeretünk téged, a legmelegebb titokban! Soproni nászút után egy májusi napon,Hazamentem ebédre, s Te indultál a kapun.Kórházba készültél az édesapádhoz,De a sors forgatókönyve mást írt a mához.Levente sietett, nem kellett a magzatvíz,A kapuban indult be a családi krízis!Tizenhárom hónap, s megérkezett Máté,A két kicsi fiú a legszebb ajándékká lett.Öt évre rá Réka hozta el a fényt,A dédpapa szülinapján adott új reményt.Oly szoros a kötelék, ami ott maradt,Könny szökik a szembe a sűrű évek alatt. Veszekedések, viták, s rengeteg öröm,Hogy kibírtad velem, azt ezerszer megköszönöm.Feleség, anya, a legjobb barátunk vagy,A te szereteted soha el nem fagy. Mert negyven lettél, Viki, a legszebb a világon,Túl sok-sok nehézségen, s ezer boldog álmon!Te tartod össze a családot nap mint nap,Melletted a szívünk mindig menedéket kap. Hát lépj be bátran a negyvenesek világába