Virág és Norbi

November kilencedike,
egy nap, mit őrzök én,
akkor még nem tudhattuk,
mit hoz majd a mi mesénk.
Egymásra talált két szív,
de az út nem volt könnyű,
eltiltottak egymástól,
fél év lett a csendünk.

De hiába volt távolság,
hiába múlt az idő,
a szívem mélyén éreztem,
hogy még visszajössz.

Norbi, ha újra kezdhetném,
akkor is téged választanálak,
minden könnyel, minden harccal,
minden boldog pillanattal.
Hét éve már, hogy együtt járunk,
és bár sokszor fájt az élet,
két kis csillag őrzi álmunk:
Kis Virág és Letícia,
ők a mi legszebb reményünk.

Fél év után újra kerestél,
újra hallottam a hangod,
és azt éreztem abban a percben,
hogy még nem vesztettünk mindent.
Azóta sok minden történt,
volt öröm és volt bánat,
volt, hogy könnyek között
kerestük egymásban a választ.

Nem volt mindig könnyű,
nem volt mindig szép,
de valami mindig visszahúzott
hozzád, újra meg újra még.

Norbi, ha újra kezdhetném,
akkor is téged választanálak,
minden könnyel, minden harccal,
minden boldog pillanattal.
Hét éve már, hogy együtt járunk,
és bár sokszor fájt az élet,
két kis csillag őrzi álmunk:
Kis Virág és Letícia,
ők a mi legszebb reményünk.

Ha egyszer majd megöregszünk,
és visszanézünk az útra,
talán azt mondjuk egymásnak:
„Megérte minden könnyünk.”
Mert volt, hogy elválasztottak,
de a szívünk nem engedett,
és hét év után is szeretném,
hogy fogd még a két kezem.

Norbi, ha újra kezdhetném,
akkor is téged választanálak,
mert a szívem minden útja
mindig csak hozzád találhat.
Hét év, két gyönyörű gyermek,
annyi emlék, annyi álom,
Kis Virág és Letícia,
ti vagytok a mi világunk.

És ha megkérdezed egyszer,
mit jelentesz nekem…
csak annyit mondok halkan:
Te vagy a történetem, Norbi.
És én még mindig téged szeretlek. ❤️