Üzenj

szeretni zuhogva, pusztulva és öklendezve
hogy a sivatag homokja nyeli talpam
mint börtönben fogoly és egyszerre őrködve
hogy soha meg ne szabaduljak

korbácsra kötve, megannyi év is, percek
törött szemekkel és megfosztottan
örökre minket összeszerelnek
ebben a hosszú, álmos nagycirkuszban

zsákban a mennyei por
azt hordom fel a mélyből
aranyy és ezüst pokol
és a zöld menny végül

adjon az úristen áldást, gyűrűt
hogy mindenki érezze a hullámokat
legyen az élet kis hajó, könnyű
hűsítse le a szélszerető a homlokodat

remegj, mint fák
levelek zsongnak
sziszegj mint kígyó
ringyó koroknak

remegj, mint láz
zászlórngya
égj el, üzenj
ringyó boroknak