Szeretlek

Néha csak visszanézek, és nem értem már,
Hogy éltem nélküled annyi éven át…
De most itt vagy mellettem,
És tudom, hogy kiért dobban a szívem.

Ha nem lennél, üres lenne a világ,
Csendben múlnának felettem a napok tovább.
Kerestem az utam, de nem tudtam, merre menjek,
Mosoly volt az arcomon, de belül volt minden üres.

Aztán egyszer csak megismertelek téged,
És valami megváltozott bennem végleg.
Mintha a sötétben felgyúlt volna egy fény,
Mintha azt súgta volna valaki: most már van remény.

Nem ígérek palotát, sem csillagokat az égről,
Csak azt, hogy melletted maradok, amíg csak élek.
Mert amit tőled kaptam, többet ér mindennél,
Te lettél az otthonom, bárhol is legyek.

És megbékélt a szívem,
Mikor megfogtad a kezem,
Nem kell többé keresnem,
Mert tudom, hogy örökre itt vagy nekem