Kódolt üzenet

Kórházi szobám ablakán át,
kósza fényeket bámulok.
Lebegek éber kábulatban,
oly rövid álmom elkopott.

Csövek szövik át görcsös testem.
Visznek, vagy hoznak nedveket. 
Milyen esendő így az ember,
gyámoltalanul elveszett.

Ez az éjszaka kíméletlen.
Akár a szurok, úgy ragad.
Átizzadt gödre mélyén fekszem,
ahol minden rög rám tapad.

Idő keresztjén kifeszítve,
a fájdalommal harcolok.
Egy jelre várok, vagy vigaszra,
ami ígérhet holnapot.

Osonva jön a fakó hajnal,
kioltva minden csillagot.
Az álmos város szinte lángol,
ahogy a napfény felragyog.

Eget felgyújtva fest a földre
árnyakkal ölelt rajzokat.
Ablakok tükrén visszapattan,
házak oldalán felszalad.

Elvakít kissé, szemembe néz.
Megtapogatja arcomat.
Elillan, mint egy kóbor szellem,
e villanásnyi kapcsolat.

Egy csillag kódolt üzenete
hozzám a semmin átszaladt.
Tudom jól, nem csak nekem szánta.
Mindenkinek az ég alatt:

Használj ki minden múló percet.
Élvezz ki minden új napot.
Úgy éld a mát, a nap lenyugszik,
s hogy felkel e még, nem tudhatod.